2. A Készülék legendája
A Készülék legendájának gyökerei a XX. század ötvenes éveibe nyúlnak vissza. UPCity akkoriban csupán egy volt a Galileo észak–északnyugati mezőin ásítozó kisvárosok közül. Akik már éltek akkoriban, úgy emlegetik a Holografikus Forradalom előtti éveket, mint a barbár és reménytelenül manuális esetlenkedés sötét korszakát. Viszont az is vitathatalannak látszik, hogy a Készülék felbukkanása is erre az időre datálódik. Számos, fantasztikumba hajló mítosz kering a zóna őslakói, a chelliták között e varázslatos szerkezet megtalálásának körülményeiről. Egyesek úgy tudják, a felhők közül pottyant UPCity városára, egész pontosan egy hírhedt kínai bukméker medencéjének kellős közepébe, néhány centivel tévesztve el a rózsaszín matracon szendergő feleség bálnatestét. Mások szerint épp ellenkezőleg, a föld alól került elő, állítólag egy építőmunkás talált rá a Belle de Jour üdülőfaluba vezető metrovonal építése közben. A leghitelesebbnek mégis Zinnemann professzor verziója látszik, nem csupán azért, mert történetesen ő a város legmegbecsültebb figurája, hanem azért is, mert könnyen lehet, ő az egyetlen ember az élők sorában, aki jelen volt, amikor a Készülék felberregett.
Az események úgy is alakulhattak volna, hogy arra a padlásra soha többé senki sem teszi be a lábát.
A napon, amikor Charlotte nagynénjét elütötte a Trans-Galileo Express hajnali járata, Zinnemann apjának sorsa megpecsételődött. A régóta néma és vak öregasszony végrendelete szerint a kastélyt (némi készpénz kíséretében) az órásmester családja örökölte, így Zinnemannék a belvárosi szuterénlakásból a narancsvidék mellett domboldalra költöztek. Hónapok teltek el, amíg az öreg Zinnemann és három fia kisuvickota az évtizedek óta porosodó szobarengeteget és bebarangolták a baljós épület összes zegzugát.
Azon a délutánon csak a kis Howard mászkált az északi szárny padlásán, kincsekre vadászott a kusza könyvhalmok között. Hirtelen jellegzetes zaj rázta meg a padlást. Megcsörrent egy telefon. Máshol nem lett volna ebben semmi rendkívüli, de Howard pontosan tudta, a ház legközelebbi készüléke több tucat szobával lejjebb található és az sem csörög ilyen idegesítően. Mikor konstatálta, hogy a bosszantó berregés nem szándékozik abbamaradni, lassan a hang irányába indult. A padlás ezen részét teljes sötétség borította, Howard jobb kézfeje bele is fúródott egy kiálló drót végébe, a fiú fájdalmasan szisszent fel, amikor a drót végigszántotta a csuklója külső oldalát. Végül egy rakás limlom közepén azonosította a hang forrását, türelmetlen kapkodással dobálta szét a kacatokat, végül egy feslett szőnyegdarab alatt megpillantotta a Készüléket. Természetesen képtelen volt legyőzni kiváncsiságát, meg persze a szokás is ezt kívánta, nyúlt, hogy felemelje a kagylót.
Stop, fiam, stop! Apja sziluettje ebben a pillanatban tűnt fel a padlásajtóban. Lassan közelített, Howard fürkészve nézte a tekintetét, azelőtt sohasem látta riadtnak az apját. Még mindig csörgött. Ebben a pillanatban döbbent rá, a Készülék sehová sem volt bedugva, megszólalása minimum fizikai képtelenségnek látszott. Az öreg Zinnemann végül nem sokat habozott, olyan arckifejezéssel emelte fel a kagylót, mint aki épp nagyon fontos hívást vár.
A Készülék első pillantásra alig különbözik egy negyvenes évekbeli telefontól. Fekete, tekintélyes, hatalmas tárcsával a közepén. Közelebbről vizsgálva azonban hamar szembetűnik néhány furcsaság. Először is szokatlanul súlyos darab. Aki hozzányúlt, azt állította, mintha dúsított nehézfémből faragták volna. Továbbá minden csörrenés közben megrázkódott, mint ami szét akar robbanni, Howard olasz képregényekben látott hasonlót. A legkülönösebb azonban maga a tárcsa. A kis kör alakú vágatokban, ahol egyjegyű számoknak kéne eligazítaniuk a telefonálni vágyókat, ismeretlen arcképek nyomatai látszanak. Legalábbis Howard számára ismeretlen arcok voltak ezek. Aligha sejtette, még ötven év múlva is a tíz ábra bűvöletében él majd. 
Hogy miért is pecsételődött meg Howard Zinnemann apjának sorsa?
Tizenöt másodpercig hallgatott csöndben, fülén a kagylóval. Ezután letette. Sóhajtva hóna alá vette a Készüléket és a kijárat felé indult. Egyetlen szót sem szólt. Soha többé nem szólt egy szót sem. A kisfiú sok-sok évig nem látta ezután a Készüléket. Soha senkinek nem beszéltek erről a délutánról, még akkor sem, amikor már az öreg órásmester egész családja hónapok óta a váratlan elnémuláson kesergett. Időközben szép lassan nyilvánvalóvá vált Howard számára, az öreg aligha véletlenül némult el örökre. Ez a szorgos, de közepes képességű mesterember a következő hat hónapban kidolgozta a holografikus adattárolás elméletét, épített egy szerkezetet, amely átment a Turing teszten, valamint, talán már csak hobbiból, bizonyította Fermat utolsó tételét. Továbbá a padláskaland pillanatától rendelkezett egy sajátos képességgel: néhény másodperccel előre látta az eseményeket. Ez persze rengeteg váratlan gesztust váltott ki belőle. Aztán egy napon, egész pontosan január 14-én, éppen azon a reggelen, amikor egy távoli kontinensen Humphrey Bogart utoljára gyújtott cigarettára, Fred Zinnemann nyomtalanul eltűnt.
De vajon hogy került a Készülék a Charlotte nagynéni padlására?
Nos, messziről kell kezdenünk. A hölgy szegény család sarja, UPCity-ben született, egy albínó kartográfus legkisebb gyermekeként. Szüleit hamar elvesztette, ekkor egy gazdag kereskedő nagybácsi karolta fel. Balettre és klasszikus táncra járt, de hamar ráérzett a pezsgő és kaviár ízére, élvezte a csillogást, nemsokára igazi dizőz, a UPCity Cabaret sztárja lett. Az 1910-es 20-as években a társulat sokat utazott, a távoli Európában is vállaltak fellépéseket. Teleki Pál gróf és a nő egy bécsi fellépés után ismerkedtek meg 1919-ben, és egymásba szerettek. A viszony egészen a II. világháború kitöréséig tartott, és bár Telekit bizalmasai figyelmeztették, hogy bizonyos források szerint a dizőz a németeknek kémkedik, ám Teleki ezzel mit sem törődött, és folytatta viszonyát a nővel. 1941. április 2-án este fél kilenckor, épp azzal egy időben, amikor Teleki az Országos Nemzeti Klub szokásos szerdai összejövetelére készült, és épp Zsitvay Tiborral beszélt telefonon, a Sándor Palota közelében andalgó szerelmespár állítólag látott egy jól öltözött, elegáns hölgyet bemenni az épületbe. Másnap reggel a miniszterelnök lakája holtan találta Telekit. A találgatások ismertek, a tények nem támasztják alá az öngyilkosságot. A lakáj később az emlékirataiban megírta, hogy úgy emlékszik, mintha a 1941. április 3-án reggel hiányzott volna egy tárgy a miniszterelnök szobájából. Az a furcsa nagy telefonkészülék, ami nem is volt bedugva, mégis mindig ott állt Teleki dolgozóasztalán. Persze az is lehet - írja a lakáj - hogy a hatóság emberei vitték el, amikor átvizsgálták a hálószobát…. 3. A vadászat Negyvenöt év telt el, mire a Készülék elfoglalta kitüntetett helyét a UPCity mértani középpontjában tornyosuló múzeumban, ebben a gigantikus neo-art-deco épületkolosszusban. De micsoda negyvenöt év! A város az ötvenes évek végén hirtelen ontani kezdte a technológiai csodákat, félelmetes gyorsasággal megfékezte a környezetszennyezést, egy minden chellita számára elérhető kommunikációs rendszerrel hálózta be az egész zónát, automatizálta a közlekedést, és új korszakot nyitott az audio-vizualitás történetében. Az igazán különös az volt ebben a kvantumsebességű civilizációs forradalomban, hogy igazoltan mindössze néhány géniusz munkájának köszönhetett valamennyi csodát az egyre csak duzzadó metropolisz. Sokáig csak néhányan tudták, hogy a Készülék tehet mindenről. Pontosabban hárman. Howard Zinnemann, Emily Vargas, és Bobby Dick, a hologrambizniszben zsírosodó lézermilliárdos. Howard Zinnemann 25 éves volt amikor beleszeretett Emily-be. A lány ekkor töltötte be a tizenhatodikat. A titok, amit 5 évvel később elárult a lánynak egy meggondolatlanul szentimentális pillanatban, még egyetemista korában, véletlenül tárult fel előtte. Vendégségben jártak az anyjával a Háló legendás szellemi atyjánál, aki épp azokban a napokban vette át a Heisenberg Aranykorongot. Már távozóban voltak, az anyja a bundájával bíbelődött, Howard az előszobában kiaggatott családi fényképeket bambulta. Az egyiken megakadt a szeme. A vendéglátó ült rajta az íróasztalánál, jegyzetelni látszott éppen, jobb keze mellett egy telefonkészülék. A fiú azonnal felismerte a zsinór hiányát és a kicsit csillogó tárcsát. A Készülék. Ugyanebben a másodpercben összeállt benne a kép. Már másnap megkezdte a nyomozást. Hosszú, kalandos évek kitartó munkájának köszönhetően (és a később csatlakozó Emily segítségével) a következőket derítette ki. Aki a Készülék birtokában volt és meghallhatta a csörrenését, mi több fel is vette azt, azzal nagyjából ugyanaz történt, mint az ő apjával. Valamennyien olyasmit alkottak, amit soha senki őelőttük. Az összes férfi és nő, aki hallhatta a vonal másik végét, rejtélyes okokból, sokkal előbb túladott a Készüléken, mielőtt neves tudós, vagy államférfi vált volna belőle. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné vált a Készülék megtalálása. Zinnemannak fogalma sem volt, hogy éppen kinél lehet, a város sokmillió lakásának bármelyikében porosodhatott éppen. Ami a titokzatos arcképeket illeti, ezen a téren hősünk sokkal komolyabb eredményekkel büszkélkedhet. A fáradságos kutatómunkának, a rengeteg összegyűjtött fotónak, filmfelvételnek, és visszaemlékezésnek hála fokozatosan sikerült azonosítani a legtöbb személyt a tárcsán. Bobby Dick, -a „delfin”, ahogy a droidjai nevezték a háta mögött-, nem volt túlságosan bonyolult elme. Viszont volt egy örökre hűséges jobbkeze, Meyer Bronsky, akivel, miután egy véletlennek köszönhetően megtudta a Készülék titkát, brutális agresszivitással Zinneman és Emily nyomába eredtek. A 80-as évek során újabb és újabb kincskeresők árasztották el UPCity légifolyosóit, a Készülék lassan a mítikus hatalom és a mindentudás szimbólumává vált. A titokzatos telefont végül Zinnemann találta meg, és Emily (továbbá minden más haszonleső meglepetésére) átadta a várost irányító HoloCon tagjainak. Zinnemann egy hatalmas bestsellerben mesélte el a Készülék történetét. A sztoriból film is készült, UPCity legnagyobb kasszasikere lett. A mitikus tárgy a Metropolis Múzeumba került, annak is a legbelső, legpompázatosabb termének közepére, egy lézerfallal borított emelvényre. Itt pihent csendben 11 éven át. Senki sem hallotta többé megszólalni. 4. Az ügyben érintettek bemutatása Hank Raven magánnyomozó így jellemezte az eset kulcsszereplőit: Emily Vargas
Ő az ellenállhatatlan bűbáj, az agyafúrt csábítás megtestesítője. Fiatal korában a város legszebb nőjének számított, hosszú vörös göndör fürtjei és gazella alkata mindenkit elkápráztatott. Lebilincselő kedvessége mögött számító agyafúrtság rejlik. Gátlástalanul hazudik, tökéletesen amorális alaptermészete hamar kiölte benne a lelkiismeret utolsó csíráját is. Szépsége természetesen erősen elhalványult már, az utóbbi időben lézeres műtétek sorozatával igyekezett kétségbeesetten megőrizni valamit fakuló szépségéből. Hatalomvágya határtalan, Zinnemannhoz hasonlóan a mindentudás megszállottja. Bobby Dick
Egy hájas, folyton izzadságban úszó gazember. Apjától kisebb vagyont örökölve kezdett holografikus technológiával foglalkozni a 70-es években. Hamarosan a város leggazdagabb üzletembere vált belőle, de visszataszító megjelenésének és faragatlan modorának köszönhetően kevesen szerették, évek óta magányosan él a kastélyában. Évtizedek óta reménytelenül szerelmes Emily-be, ez az egyik ok, amiért szívből gyűlöli Zinnemannt. A másik: képtelen feldolgozni, hogy a professzor találta meg a Készüléket és hogy benne nyoma sincs az eleganciának és kifinomultságnak, ami Zinnemannt oly megbecsültté tette UPCity-ben. Glóriát akar a feje fölé, örök nyomot hagyni a város történetében, és úgy gondolja, erre csak a Készülékkel van esélye. Meyer Bronsky
Egy gyermekkori motorbaleset csúnya sebhelyet hagyott amúgy sem túlságosan sármos ábrázatán. Végtelenül nyájas és behízelgő természet, Bobby Dick számára tökéletes titkárnak bizonyul. Klasszikus műveltségét, a távoli Angliában szerezte. Szélsőségesen puritán ember, főnöke egyik vendégházában húzza meg magát, keveset eszik, egyetlen elmaradhatatlan szertartás az életében, hogy minden nap pontban 5 órakor megiszik egy Oolong teát. Howard Zinnemann
Köztiszteletben álló személy, édesapja a HoloCon alapítója. A Metropolitan Museum igazgatója, tudós és kutató, aki rengeteg időt szentelt a Készülék felkutatására és titkának megfejtésére. Széles műveltségű, tekintélyes úriember, a városban mindenki csak professzornak szólítja. Különösen kényes a választékos öltözködésre, és látszólag lehetetlen kibillenteni bölcs nyugalmából. 5. A feladat Vajon ki lopta el a Készüléket a Múzeumból? Hogy sikerült kijátszania a biztonsági rendszert? Emily Vargas volt a tettes, aki sohasem bocsátotta meg Zinnemannak a meggondolatlanul altruista gesztusát? Vagy Bobby Dick, aki végig hősünk sarkában lihegett a nyomozás során? Talán a sebhelyesarcú Bronsky, aki mindig egy lépéssel főnöke előtt járt? Esetleg a Zinnemann által tisztes apanázs mellett részben beavatott Ben Ray, a biztonsági őr? Netán egy ismeretlen haszonleső? Miért juttatta a Készüléket a tolvaj Budapestre? Mit jelentenek a tárcsán található arcképek? Hol van a Készülék? És végül: mit hall, aki átjutott az összes rejtekajtón?
Hank Raven-nek ezekre a kérdésekre kell válaszokat találnia. Csakúgy, mint a nyomozás minden résztvevőjének. 6. A rejtély kulcsaiA legkevésbé sem volt véletlen a gesztus, amely révén a Készülék a Metropolis Múzeum szigorúan őrzött falai közé került. Zinnemann pontosan tudta, a Készülék megtalálása csupán a megoldás előszobája. Két alternatíva kínálkozott: várni a Készülék megszólalására (némileg bizonytalan remény, az öregasszony esetén 15 évig nem zörgött fel), vagy megfejteni a tizedik, csokornyakkendős arcképet, amely a tárcsán található és felhívni a titkos számot. Agyafúrt tervet eszelt ki tehát, amelyhez kapóra jött az egyik biztonsági őr, Ben Ray kapzsisága és gátlástalansága. Mindenekelőtt némi lobbizás eredményeként kineveztette magát a Múzeum élére és a munkahelye tőszomszédságában lévő tisztes polgári lakásba költözött, onnan ballagott át naponta a Múzeumba. Abban is biztos volt, ha magánál tartja, vagy elrejti a Készüléket, előbb utóbb valaki ellopja tőle vagy megtalálja, és szertefoszlik az álom. Kézenfekvő volt: az a legbiztonságosabb, ha úgy lesz folyamatosan szem előtt a Készülék, hogy közben senki sem férhet hozzá. A város legjobban őrzött épülete tökéletes választásnak látszott. Ben Ray-jel szövetkezve állandó hozzáférést biztosított magának a Készülékhez. Biztos akart lenni benne, ha egyszer újra megszólal, csak ő lehet, aki felkapja a kagylót. Házából titkos alagút vezetett a föld alatt a Múzeum épületébe, kijárata éppen a nagyterem padlóján a Készüléket rejtő lézervitrin alatt. Zinnemann közben nem adta fel, hogy megtalálja a 10. arcképhez tartozó számot. Végül, öt évvel a Készülék megtalálása után, Charlotte nagynéni által hagyott nyomokon jutott el a megoldáshoz: a legrejtélyesebb arckép egy távoli kontinens, Európa egy apró országába, Magyarországra vezet. Egész pontosan a fővárosba, a Budapestre. Bár sem az ország, sem a város nevét nem hallotta még életében, Zinnemann rájött, el kell jutna a Budapestre, ha rá akar lelni a titokra. Ha megtalálja az utolsó számot, azonnal összeáll a kép, azaz a titokzatos telefonszám. A Készülék nélkül természetesen nem mehetett, egyrészt sohasem hagyta volna magára, másrészt ha rábukkan a számra Budapesten, azonnal tárcsázhat is. Igen ám, de hogyan jut hozzá a Készülékhez, amely éppen az ő áldásos közreműködése révén vált közkinccsé? A nagy terv kidolgozásakor arra is ügyelnie kellett, hogy vetélytársait és a rendőrséget is megtévessze. Nem csupán a Készülék ellopásának részleteit agyalta ki tehát, de néhány apró kis hamis nyom elhintésével Bobby Dicket, Emily-t és még a szövetségesét, Ben Ray-t is nyakig belerántotta az ügybe. Alibit a meta-hologram technológia segítségével biztosított magának. Ennek lényege, hogy a magáról meta-holografikus felvételt készítő személy úgy lehet látszólag jelen bárhol, hogy közben nincs ott fizikai valójában, mindössze a tökéletes másodpéldánya tűnik fel. A rablás tehát gyerekjáték volt. Egyeztette Ben-nel, pontban éjjel 2 óra 53 perckor néhány pillanatra deaktiválódik a lézerkapu, ő belép a rejtekajtón, elviszi a Készüléket, Ben visszakapcsolja, majd – időt hagyva Zinnemann biztonságos távozására – egy negyedóra múlva észrevétlenül bekapcsolja a riasztót. A professzor mindössze arra nem számított, hogy a velejéig romlott biztonsági őr valójában kettős ügynök és időközben mindent feltárt Bobby Dicknek is. Emily Vargas női bájait és némi alkoholt bevetve szedte ki Ben Ray-ből Zinnemann rablási tervének minden részletét. Néhány héttel a lopás után, miután csillapodtak a kedélyek UPCityben, Zinnemannak nyoma veszett. Emberrablásnak álcázta eltűnéstét, így mindenki érte aggódott, míg a rendőrség az igazi tettest kereste, akit ettől kezdve már emberrablással is gyanúsítottak. Meyer Bronsky is Zinnemann agyafúrt tervének részévé vált, ugyanis a professzor utasítására adta fel magát a rendőrségen október 30-án. A professzor rájött Ben Ray árulására, melynek köszönhetően Bronsky tetten érte, és nem volt nehéz felismernie, a sebhelyes arcú kis féreg hatalmas veszélyforrás lehet. Zinnemann felhívta Bronskyt és bár nem árulta el, merre jár, alkut ajánlott. Megosztja a férfival a számok titkát, ha cserébe Bronsky feladja magát a rendőrségen és beismerő vallomást tesz. Az ötlet célja természetesen az időhúzás volt. A tervek szerint a csúf figura végül teátrálisan összetört, és feltárta a rendőrségen, hogy mindvégig főnöke, Bobby Dick nyomásásra cselekedett, ő kényszerítette vallomásra is. Természetesen bombabiztos alibit is kreált a két újdonsült szövetséges és mikor a rendőrség minden nyoma zsákutcába vezetett, Bronsky előállt és töredelmes beismerő vallomást tett Bobby Dickre terelve a gyanút. Közben a két vetélytárs sem tétlenkedett. Emily és Dick is tudott a Készülék magyar gyökereiről, így villámsebesen ők is Budapestre utaztak. Mivel nem rendelkeztek Zinnemann hosszas munkájának eredményeivel, lázasan kutattak a megoldás és a Készülék után. Hank Raven hamar kiderítette, hogy mindkét kincsvadász ideért és megtudta, hogy Emily a Budai Várba fészkelte be magát, míg Dicket feltűnően sokszor látták a pesti korzón kóborolni. Bronskyt közben UPCityben szabadlábra helyezték, az alibi megtette a hatását, a rendőrség Dicket kezdte fejvesztve keresni. Hank Raven – anélkül, hogy tudta volna – túljárt minden Készüléket hajszoló eszén. Einsteintől tudjuk, a természet mindig a matematikailag elgondolható legegyszerűbb megoldást valósítja meg, Raven a Készülék esetében is hasonlóban bízott. Zinnemannal párhuzamosan nyomozva Budapesten, szép fokozatosan ráébredt az arcképek jelentésére, így a legnehezebbre, a csokornyakkendős férfi által jelölt számra is. A nyomozás közben gyakran üldögélt az öreg gombfociőrült és madarai társaságában a Viziváros szívében, olyankor sokszor bámulta az ablakból a Clark Ádám téri körforgalmat. Ugyanez a kép hasított belé, amikor a rejtekhelyen törte a fejét. Hát persze: A kör alakú tér és a Nulla kilométerkő! A zéró nem csupán a tárcsa 10. száma, hanem a kezdet és a középpont szimbóluma is, az idők és az utazás kezdetéé. És az átjáró valójában nem más, mint az alagút! A kör ezzel bezárult. Raven rádöbbent, a tettes a Készüléket a nullás kilométerkő tőszomszédságában, az alagút bejáratánál lévő lakásban, az alagút őrzőjénél rejtette el. Az ok feltehetően nem más, mint hogy a Készülék valószínűleg eredetileg is innen származik, vagy legalábbis itt bukkant fel legelőször, valamikor a XX. század első éveiben. Raven nyomban felkerekedett és a helyszínre sietett. Az alagútba vájt sötét szoba mélyén egyből megpillantotta a Készüléket és telefonált, hogy üzenetében elmondhassa a titkos szám felhívásakor feltáruló titkot, azonban egy addig észre nem vett zugból hirtelen előlépett Zinnemann. Találkozásuk a professzor számára végzetesnek bizonyult. Amikor egy autó reflektor fénye rávillant Raven arcára, Zinnemann tüzet nyitott. Bár Raven testét a hasába fúródó pisztolygolyó nyomán furcsa melegség járta át, lankadó erejével lesújtott a tettesre. Kezében a Készülékkel kitámolygott, az ajtóból visszapillantva még látta, a bűnös élettelenül terült el a földön. A parkban, a fák között megbújva telefonált a Készülék Őrzőjének, hogy UPCity legnagyobb kincsét mihamarabb biztonságban tudhassa. Az Őrre várva a már félig eszméletlen Raven vérével sajátságos üzenetet hagyott az őt követő nyomozók számára. Az Őr villámsebesen sietett Raven és a Készülék megmentésére és miután mindkettőről legjobb tudása szerint gondoskodott, türelmetlenül várta a Kiválasztott jelentkezését, aki előtt feltárult a Készülék titka. 7. A Készülék titkaA Készülék maga keresi gazdáját, megcsörren és üzenetével felébreszti a szunnyadó tudást, így korszakalkotó felfedezésekre ösztönöz. A Készülék csak akkor működik, ha útja töretlen, ennek feltétele, hogy mindenkori gazdája némaságot fogad és egy megadott időpontban és helyszínen a Készüléket elhelyezi, így az rátalálhat következő gazdájára. A Készülék csak akkor csörren meg, ha ő keresi gazdáját és nem őt keresik. Ha valaki ezt a körforgást a Készülék erőszakos birtokbavételével megszakítja, a Készülék elnémul. Őrzőinek feladata, hogy megtalálják a Kiválasztottat, aki a Készüléket visszajuttathatja eredeti körforgásába, így az ismét szabadon keresheti gazdáját. Mivel kiállta a próbát és elsőként jutott el a Készülékhez, a Kiválasztott Larina Starshine lett. Utolsó feladata az volt, hogy megnevezze azt a helyet, ahol az Őrzőnek el kellett helyeznie a Készüléket, ezzel biztosítva, hogy újra gazdára találhasson. Egyetlen kitétel, hogy a Készüléknek el kellett hagynia Budapestet. A helyszínt, melyet megnevezett, senkinek nem árulhatja el.
|
